EXKLUZÍV INTERJÚ!

A Violetta forgatásának megkezdése óta Lodovica élete 180 fokos fordulatot vett. Úgy érzi, hogy megvalósult az álma, amire mindig is vágyott és napjai egy álomvilágban telnek el.

A MEGVALÓSULT ÁLOM

RIPORTERÜNK MILÁNÓBÓL JELENTKEZIK

Lodovica lelkesedése ragadós – már a vele való beszélgetés is boldoggá teszi az embert. Csak úgy dől belőle a nevetés. Ennek az az oka, hogy nagyon élvezi, amit csinál. Azt se bánja, ha néha elfárad – ha az ember úgy érzi megvalósult az álma, sose merülnek ki az energiatartalékai.

 

RIPORTER: Gondoltál valaha arra, hogy színész legyél?

LODOVICA: Kiskoromban mindig arról álmodtam, hogy a show businessben fogok dolgozni. 7 éves koromban elkezdtem zenét tanulni. 9 évig gitároztam, közben ott volt a szolfézs is aztán jött a színpadi tánc – tehát sok mindent kipróbáltam. Amikor befejeztem az általános iskolát, egyértelműen kijelentettem a szüleimnek, hogy művészeti középiskolába akarok menni.

SZ: A szüleid támogatták az elképzeléseidet?

L: Szerencsére igen. Találtunk is egy megfelelő iskolát. A felvételi meghallgatáson Celine Dion – The Chances című számát énekeltem.

SZ: Nehéz volt a suli?

L: Az órák sose voltak unalmasak. Az órák után mindig sokáig bent maradtam, a suliban, szerettem ott lenni. Az iskolát nem volt időm befejezni, mivel közbejött a Violetta és a Buenos Aires-i forgatás.

SZ: Mit szóltak az osztálytársaid, amikor kiderült, hogy te leszel Francesca?

L: Akadtak, akik nem örültek neki. Ez természetes is, hiszen ebben az iskolában mindenki, arra vágyik, hogy befuthasson. Volt egy kis „bűntudatom”, de ettől függetlenül boldogan indultam Buenos Airesbe. Kiderül az is, hogy kik az én igazi barátaim – velük a mai napig kapcsolatban vagyok, és velem örülnek a sikereimnek. Gyakran váltunk e-mailt, hiszen mindenre kíváncsiak.

SZ: Nehéz volt ilyen nagy távolságból ápolni a baráti kapcsolatokat?

L: Nagyon nehéz. Közelemben maradtak azok az emberek, akik tényleg fontosak, és velük a mai napig kapcsolatban állok. A távolság segített ennek a megértésében, feldolgozásában. Vannak, akik a mai napig jelen vannak az életemben, mások eltűntek. Szerencsére senki sem okozott fájdalmat nekem.

SZ: Mi gyakorolt rád a legnagyobb hatást azóta, amióta Francesca lettél?

L: A hatalmas rajongói bázis; ez egyszerűen őrületes. A Violetta hónapról hónapra több országban is megjelenik. Jól ismernek minket, és ez tényleg különös. Ettől függetlenül úgy érzem egyáltalán nem változtam meg. Különleges munkám van és a Föld másik részén élek. És az egész világ néz minket.

SZ: Nem szállt a fejedbe a dicsőség?

L: Nem, bár tudom, hogy ez könnyen előfordulhat. Az, hogy valaki mennyire tudja megőrizni önmagát, sokban függ attól, milyen családban nőtt fel. Az én családom mindig azon fáradozik, hogy visszarángasson a földre.

SZ: Együtt örülnek veled?

L: Igen. A családban én vagyok az egyetlen, aki efféle munkát végez. A nővérem grafikus – ő a legodaadóbb rajongóm.

SZ: Fejezzük be a beszélgetést a szerelem témájával. Mi volt életed egyik legromantikusabb pillanata?

L: Egyszer a barátommal Aerosmith koncerten voltam, és a leghíresebb számuk, az „I Don’t Want To Miss This” alatt eleredt az eső, csodálatos pillanat volt.

SZ: Mi az a gesztus, ötlet, amit szívesen fogadsz, amikor szerelmes vagy?

L: Közös vacsi, zenehallgatás valahol.

Lodo a sorozatban

Lodovica úgy érzi, hogy a hírnév csöppet sem változtatta meg. A karaktere azonban sokat alakult a sorozatban. A második évadban Francesca sokkal önállóbb lett – most már nem egyszerűen csak mindenki kedves barátnője.